Bezárom ezt a hülyeséget!

Figyelem!!! Az érdeklődés hiánya miatt bezárom a blogot. Oka: akárhányszor új poszt van, eggyel kevesebb feliratkozó. Ezért nem látom értelmét, hogy csináljam. Régen sokkal több mindenkit érdekelt ez a blog, most meg szinte semmit. Nincs értelme, ennyi.

A blogot meghagyom, nem törlöm és nem korlátozom le, tehát így fog állni. Karácsonyi design-t meg hétvégén le fogom venni. Utána nem változtatok rajta semmit. 

Sajnálom, hogy ez lett.

2013. szeptember 17 - 2015. január 9. 

Kint a dereka

Sziasztok, itt van az év első posztja. Sajnálom, hogy csak egy képpel tudok szolgálni, bár ezen a képen kevesen veszik észre, hogy Louisnak egy kicsit kint van a dereka. Ott oldalt. Most már látjátok? És biztos is vagyok benne, hogy később feljebb csúszott az a melegítő felső és már a köldöke is kint volt. 

Boldog Új Évet mindenkinek!

Sajnálom, hogy idén már nem tudok újabb poszttal szolgálni. Ezzel a poszttal szeretnék mindenkinek Boldog Új Évet Kívánni! Találkozunk 2015-ben is. 

Közvélemény kutatás: A One Direction blogok kezdenek a háttérbe szorulni?

Erre a kérdésre kell megtalálnunk a választ. Oldalt lehet szavazni, szavazzatok minél többen. Milyen blogot olvasnátok szívesen?

Az én észrevételeim szerint igenis háttérbe szorultak ezek a blogok. Nézzük csak meg azokat a blogokat, amik legalább két éve íródtak, de még azt is érdemes megnézni, ami csak egy éve. Persze, függ attól is, hogy miről írunk, kiről és hogyan, ja és a kinézet is nagyon fontos, mert a többség először azt nézi és bevallom én is. Ennek meg is van az oka, tapasztalatból mondom. Azok a blogok, amik szépen megvannak csinálva, szép fejléc, harmonikus színek stb, azoknak nagy része elfogadhatóan vagy jól megvannak írva. Ahol nincs fejléc, kifolyik a szemem a betűszíntől vagy csupán a szerkesztő lusta volt foglalkozni a kinézettel, azokon szinte mindig kritikán aluli az írásmód. Persze, kivételek mindenhol lehetnek. 

Egy jól megírt, két-három évvel ezelőtti One Direction blog nagyobb esélyekkel vált sikeressé, mint a mostanában jól megírt One Direction blog. Érezhető a különbség? Régebben sokkal felkapottabbak voltak ezek a blogok, most meg már szinte senkit sem érdekelt, vagy sokkal kevesebbeket, mint akkor. 

Oka: Egyre többen kezdtek el blogolni, még az olyanok is, akik még írni sem tudnak, egyre több kritikán aluli 1D blog nyílt, ezért a többség előítéletesek az 1D-vel kapcsolatban, sőt a másik ok, hogy unalmassá váltak, mivel nagyon sok a sablon blog.

Akik sok blogos csoportban vannak benne, az észrevehette, hogy egyre többen keresnek olyan blogot, amiben nem szerepel az 1D, és a focis blogokra is nagy a kereslet a VB óta. Abban leginkább Neymar szerepel és elég felkapottak is. Azokat még annyira nem olvastam, így nem tudom mennyire sikeresek, de aki már jártas ebben, az kérem írja meg. 

Annyira sikeresek nem lehetnek, mint a régi 1D-s blogok, mivel ezeknek is nagy része sablonos és elcsépelt. 

Vannak még a 5SOS blogok is, azok annyira szerintem nincsenek elterjedve, vagyis a blogos csoportokban csak keveset látok belőlük, vagyis kevesebbet, mint a focisakból, meg az 1D-sekből. 

Sőt egyre több olyan blog van, ami nem fanfiction és egyre több azokra is a kereslet.

Saját magamon is tapasztalom ezt, én magam 1D-s blogokat írok, 2013 nyarától, és amit akkor vagy 2014 elején kezdtem el, nagy volt a kereslet, sok feliratkozóm akadt, amit viszont most ősszel kezdtem el írni, azokat elég kevesen keresték. Lehet itt kell keresni a választ. Nektek volt ilyen tapasztalatotok? Milyen tapasztalataitok vannak ezzel kapcsolatban? Írjátok meg kommentben. 

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Mindenkinek!

Mivel most nem igazán tudok új poszttal szolgálni, szeretnék mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánni! Tudom, megígértem, de majd máskor bepótolom. Különben sem lenne mit posztolni, mert semmi új dolgot nem találtam, olyat meg nem szeretnék, ami már volt.

Louisnak meg Boldog 23. Születésnapot!

A karácsonyi party

Most egy történettel jelentkezem, remélem tetszeni fog. Hagyjatok magatok után nyomot, jó olvasást! Legyen folytatása majd a történetnek? Nem sokára karácsony, előre is kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek, de 24-én még jelentkezem egy újabb poszttal. 

London, Anglia

A nyelves klubban folynak már a készülődések, ugyanis pár nap és karácsony, s aranyvasárnapra várják a díszvendégüket. Johann Mjöllby, a svéd főnök segítőket keres, hogy minél hamarabb rendbe tudják tenni a helyiséget és mindent előkészíteni a vendégek számára.

Ők jelentkeztek segíteni: Nesta, Antonini, Ranocchia, Anyuci pici fia (Leitgeb), Mániás ember, Valerij, Alekszandr, meg persze Mjöllby is részt vett, a többiek lusták voltak és inkább hazamentek.

-Amúgy kik lesznek a díszvendégek? –kérdezte Nesta Mjöllby felé fordulva.

-A One Direction együttes, jönnek a barátnőik és pár családtagjuk, mindjárt összeszámolom hányan jönnek. A karácsonyi partin kívül születésnapot is fogunk ünnepelni. –felelte a svéd.

-Remek. –helyeselt Nesta, ő olasz volt.

Didier Drogba, az elefántcsontparti pár hónapja belekezdett egy projectbe, miszerint jótékonysági vásárokat szerveznek és a befolyó összeget az éhező afrikai gyerekekre költi. Azonban kellett neki ehhez egy társ, mert nem igazán akadt sorstársa ebben a társaságban, azonban Leitgeb szívesen csatlakozott hozzá Nestával együtt, így már hárman voltak. A többieket nem igazán izgatta ez a dolog.

Ez mellett egy másik projectbe is belekezdtek, ami arról szólt, hogy szelektíven gyűjtik a hulladékot és beálltak önkéntesnek, hogy szebbé tegyék a környezetet. Hogy jobban menjen, embereket kerestek, akik vállalják ezt, s ezáltal jót is tehetnek, akadtak bőven jelentkezők a klubon kívül, mindenhol hirdették magukat.

Készülődés közben Leitgebnek eszébe jutott, hogy talán ez az együttes tudna nekik segíteni, elmondta Nestának is és ő is jó ötletnek tartotta, aki aztán meg is beszélte Mjöllbyvel, hogy felhozhatják nekik a témát, szerinte pozitívan állnának a dolgokhoz, s mivel világhírűek, anyagiakban is tudnának segíteni.

-Persze, ez nagyon jó ötlet. Biztos vagyok benne, hogy rá fognak bólintani. –mondta Mjöllby. –Nemes cselekedet ez tőletek, hogy belekezdtetek ezekbe. –tette hozzá.

Estére már minden készen állt, a többi klubtag is visszajött, köztük Drogba is. Leitgeb odament hozzá, majd így szólt hozzá.

-Tudod, hogy kik jönnek ma este? –kérdezte.

-Fogalmam sincs. Miért?

-Az a tinibanda, akik most nagyon felkapottak, azért említem, mert segíteni fog nekünk, különösen az adományokban, de akár rávehetjük őket, hogy önkénteskedjenek. –Drogbának is tetszett az ötlet.

-Ha nincsenek eltelve maguktól, akkor biztosan segíteni fognak nekünk. Reméljük a legjobbakat. Ki fog velük beszélni? Mert én aztán biztos nem, és bocsi ezért, de tudod, hogy mit gondolok én az ilyen dolgokról.

-Akkor majd én beszélek velük, de előbb megbeszélem Mjöllbyvel. Mindjárt jövök.

Ment megkeresni, kicsit sokáig tartott, mire megtalálta.

-Akkor mikor hozzuk fel nekik a témát?

-Mielőtt feltálalják a vacsorát, akkor majd kiállsz és elmondod. Lesz mikrofon, nem kell kiabálnod. Majd szólni fogok, amikor kiállhatsz.

-Köszönöm.

Hamarosan mindenki elfoglalta a helyét, a vendégeknek egy külön asztal volt fenntartva, azonban ők még nem tartózkodtak a helyiségben, már nem kellett sokat várni rájuk.

-Szóval, kedves klubtagok. –Mjöllby kiállt, majd elkezdte mondókáját, mint ahogyan ez már megszokott volt minden nagyobb esemény előtt. –Már említettem régebben, hogy a mai karácsonyi partira díszvendégek érkeznek, akik támogatják a nyelves klubbot. A vendégek nem mások, mint a One Direction együttes, barátnőik és pár családtagjuk. Fogadjátok őket szeretettel! –az utolsó mondatot már kiabálta, ekkor kinyílt a nagy ajtó, s bevonultak az arany szőnyegen egyenesen a karácsonyi asztalhoz. A fiúk öltönyt, a lányok nagy estélyit viseltek, s a résztvevők voltak: One Direction tagjai (Harry, Louis, Zayn, Niall, Liam), Eleanor (Louis barátnője), Sophia (Liam barátnője), Perrie (Zayn barátnője), Lottie (Louis húga), Gemma (Harry nővére).

-Ezen kívül kedves tagok, tudnotok kell, hogy egyben Louis szülinapját is megfogjuk ünnepelni, aki szenteste született, tehát lesz torta is. Az majd később, a felvágása előtt majd mondok erről is beszédet. –közben a vendégek helyet is foglaltak, névtáblák voltak kitéve minden helyre, így viszonylag mindenki megtalálta a saját helyét, ahelyett, hogy összevitatkoztak volna, hogy ki hová üljön. A sorrend így nézett ki, az ajtó felől balról: Harry, Gemma, Liam, Sophia, Niall. Majd az ablakra néző oldalon szintén balról: Lottie, Louis, Eleanor, Perrie, Zayn. –Ja és még valamit, amit majdnem elfelejtettem. –kezdett bele ismét Mjöllby a mondandójába, minden szem rászegeződött.

-Szóval a tagok közül, Christoph Leitgeb valamit mondani szeretne nektek valamit. –Az említett már sétált is kifele, Mjöllby átadta neki a mikrofont, majd a helyére ült.

-Két barátommal úgy döntöttünk, hogy segítsük az afrikai szegényeket karácsonyi jótékonysági vásárokkal, vannak már önkénteseink, de minél többen vagyunk, annál jobb. Mivel ti nagyon híresek vagytok, különösen a fiatalok körében, ezért úgy gondoljuk, hogy jó példát mutatnátok nekik és ösztönöznétek arra, hogy álljanak be ők is önkéntesnek, ha ti is megtennétek. Persze, pénzben is jól jönne a segítség, hiszen tudom, hogy van bőven és ezzel jót is tennétek. Vagy akár tárgyak is jöhetnek, amiket el tudunk adni, amire már nincs szükségetek. Esetleg játékok és ruhák, amiket eljuttatunk a szegény gyerekekhez karácsonyra.

A másik projectünk a környezetvédelem. Szomorú, hogy az emberek nem igazán törődnek a környezetükkel, szemetelnek meg hasonlóak. Önkénteseink ösztönzik arra, hogy szelektíven gyűjtsék a hulladékot. Dolgozunk azért, hogy a parkok rendbe legyenek hozva, ültetünk meg hasonlóak. Örömmel látnánk ott titeket is, ösztönöznétek rengeteg fiatalt. –ezzel be is fejezte a mondandóját Eleanor furcsán nézett rá, majd odasúgott valamit Louisnak.

-És még van képe ilyeneket kérni, mert a hírnév biztos jól jönne nekik, mondjatok nyugodtan nemet. –mondta határozottan.

-Nem tudom, elég nemes cselekedet ez, lehetne nekik segíteni.

-De olyan szánalmas. Legalább te ne vegyél benne részt.

-Jó, majd meglátjuk. –zárta le a témát Louis.

Leitgeb még szeretett volna valamit, így szólt az emberekhez.

-Engedjétek meg, hogy betegyek egy jó zenét. –ekkor Mjöllbyre nézett, tőle várta a megerősítést és a választ, hogy beteheti-e vagy sem. Sajnos a zenére senki sem gondolt ezen az estén, tehát a főnök is jó ötletnek tartotta, úgy volt vele, hogy akármi is az, a csendnél minden jobb. Leitgeb ekkor sietett is a lejátszóhoz és betette, amit szeretett volna, egy percen belül fel is csendültek a dallamok, azonban erre nem mindenki volt vevő, ugyanis ez osztrák népzene volt. Először még nem szóltak semmit, aztán a vendégek asztala felől hangos felnevetések hallatszódtak.

-Ezzel a zenével kínozni lehetne az embert! –szólalt meg Lottie nevetés közben, a többiek is egyetértettek vele, azonban Eleanort még idegesítette is és legszívesebben beszólt volna annak, aki bekapcsolta ellentétben a többiekkel, akik csak szórakoztak rajta. Úgy érezte, hogy ő megteheti, ezért felállt és szóhoz szeretett volna jutni, bár a hangját nem hallották meg, de észrevették, hogy szeretne valamit, mivel állt. E miatt Mjöllby is felpattant, a mikrofon irányába ment, kezébe vette, odasétált a lányhoz és a kezébe adta.

-Köszönöm! –mondta flegmán. Közben Mjöllby visszaült a helyére. –Szeretnék valamit mondani, de ahhoz az kéne, hogy kapcsold ki ezt a borzalmat. –ekkor Leitgeb felállt és kikapcsolta. –Köszönöm, hogy ennyivel megtiszteltél, hogy kikapcsoltad ezt a förtelmet. Akkor kezdeném is, először is mégis hogy képzeled, hogy pénzt akarsz rólunk lehúzni, elég pofátlan vagy! Beszélhetnék többes számban is, mivel azt mondtad hárman csináljátok. Igen, hozzád beszélek, mivel rád nézek. Azt hiszed ilyen szánalmas dolgokat fogunk csinálni, és, hogy kint fogunk fagyoskodni a parkban meg a vásárban? Mégis mit képzelsz magadról? Vegyél vissza az arcodból, de nagyon gyorsan, mert csak bajod lesz belőle. Amire még rátérnék, az az ócska népzenéd. Nem tudom, honnan jöttél, de ez a zene egyenesen katasztrófa és nem is akarom kitalálni, melyik nemzethez tartozol, mert marhára nem érdekel. Köszönöm, hogy végighallgattál, a válaszodra már nem vagyok kíváncsi, ha megszólalsz, befogom a fülem. –ezzel a lány helyet is foglalt. Leitgeb inkább nem akart vitatkozni vele, azonban Drogba már nem volt ennyire elnéző.

-Mégis mit képzel magáról ez a nőszemély? –háborodott fel az elefántcsontparti, majd megindult a másik asztal irányába, de Leitgeb lefogta.

-Szóra se érdemes, pont ezt akarja elérni, amire most te készülsz!

-De ezt akkor sem fogom szó nélkül hagyni.

-Nem segítenek és kész, én mindent megtettem.

-Igazad van, ne most veszekedjünk velük. –Drogba visszaült, de úgy tervezte, hogy ezt nem fogja annyiban hagyni. Lassan feltálalták a vacsorát, Louis felállt a helyéről és a másik asztal felé igyekezett Leitgebhez, azonban mikor tudatosult benne, hogy mondani szeretne neki valamit, görcsölni kezdett, mert azt gondolta, hogy ő is be fog neki szólni, de szerencsére tévedett.

-Bekapcsolod a zenédet? –kérdezte Louis. Nem értette miért kéri, mikor az előbb le lett érte szólva és előtte még ki is nevették.

-Miért akarod? Az előbb még azt hangoztattátok, hogy milyen gagyi.

-Bocsánatot akarok kérni a barátnőm nevében, nagyon undorítóan viselkedett. Ja és mi segítünk nektek, nem ő fogja eldönteni. Rendben. –hamis szavak, de talán Leitgeb még hitt neki, s a többiek is, mert nem tűnt mézes-mázosnak, hanem teljesen természetesnek hatott és őszintének.

-Rendben, köszönöm!

-Akkor kapcsold be kérlek a zenét, ez a csend nem túl jó. –kérte Louis, ekkor Leitgeb a lejátszóhoz fáradt, azonban nem a népzenét tette be, hanem ABBA-t, mert az volt a legközelebb. Egyébként az meg a Mjöllby kedvenc együttese, azért volt ott készenlétben.

-De ne ezt! –kiabálta oda Louis, de hiába, mert lehet Leitgeb meghallotta, de úgy tett, mintha semmi sem történt volna, visszament a helyére.

-Nem hallja. –fordult Eleanor felé Louis.

-Akkor menj oda te és kapcsold be! –utasította a lány.

-De még a címét sem tudom. –kifogásolt Louis, de végül odament és megnézte a lejátszási listát, azonban fogalma sem volt melyik lehet az, mert elég sok minden volt rajta. Intett Eleanornak, hogy menjen oda hozzá segíteni, a lány bár morcos volt miatta, mégis szó nélkül odaballagott.

-Mit nem értesz ezen? –kérdezte durcásan.

-Jó, akkor találd meg te, ha olyan okos vagy! –válaszolta ingerülten Louis, közben Eleanor végig nézte a listát és talált egy olyat, aminek ez a címe: „Austria music”

-Itt van, te agyalágyult! Egyértelmű, hogy ez az! –mutatott a feliratra.

-Honnan kellett volna tudnom? –értetlenkedett Louis.

-Mivel elég népzene beütése volt, egyértelmű, hogy valamelyik országhoz kapcsolódik, és csak ebben van ország név. –aztán a play gombra kattintott, hamarosan el is indult a zene.

-Szidták, de azért bekapcsolták. –mondta vigyorogva Nesta, miközben Leitgebre nézett, látszólag őt nem igazán érdekelte a dolog.

Vacsora után a pincérek összeszedték a tányérokat, aztán mindenki mehetett táncolni, esetleg szórakozni, beszélgetni és minden egyéb más tevékenységet folytatni. Az osztrák népzene még mindig ment, látszólag senkit sem zavart, sőt volt olyan is, aki észre sem vette. Drogba úgy érezte, eljött az ideje, hogy beolvasson Eleanornak, gyorsan meg is kereste, aztán hirtelen le is támadta.

-Hogy képzeled azt, hogy ilyen lekezelően beszélj másokkal? Mi jogosított fel erre? –emelte fel a hangját, a lány ijedtében összerezzent, mert hirtelen jött a hang.

-Ki vagy te? –kérdezte lekezelően és egy lépéssel hátrébb lépett, látszott rajta, hogy figyel arra, hogy Drogba ne érjen hozzá.

-Az téged ne érdekeljen, csak felháborító volt a viselkedésed.

-Szerintem meg inkább az övé, visszaakart élni a hírnevünkkel. –mondta nagyképűen, Drogba felháborítónak tartotta.

-Mintha neked olyan nagy hírneved lenne, és úgy beszélsz, mintha te is az együttes tagja lennél.

-Nem vagyok a tagja, elég az is, hogy az egyik tag barátnője vagyok és mindent megtenne értem, imád engem. Ez érezhető is. –magason hordta az orrát, majd faképnél hagyta Drogbát, az meg ott bosszankodott magában. Inkább ráhagyta az egészet, úgy vélte, hogy ez csak egy üresfejű liba.

Louis megkereste Leitgebet, mikor megtalálta, ezt mondta neki.

-Figyelj csak! Ugye említettem, hogy segíteni fogunk, de előbb beszélnünk kell a menedzserünkkel, tehát ez pár napba is telhet, mire beállunk önkéntesnek, de persze pénzzel is segítünk, hogy pár gyerek karácsonyát boldoggá tegyük, meg persze, hogy a környezetünk csak szebb és tisztább legyen. –közben rágyújtott egy cigire és pofátlanul beszélgetőpartnere arcába fújta a füstöt, aki egy kicsit hátrébb lépett, hogy ne kelljen azt szagolnia. –Mi az? Ennyire zavar a füst? –szólt oda bunkó stílusban.

-Nem, csak az, hogy egyenesen rám fújod a füstöt látszólag szándékosan. Megtudhatnám, hogy miért csinálod ezt?

-Mert én megtehetem! Örülj, hogy egyáltalán szándékunkban áll segíteni a szánalmas kis projecteteket! –fölényesen mondta, miközben ki-be fújta a cigi füstöt.

-Dobd már el azt a hülye cigit, rossz nézni, hogy menősködni próbálsz vele, bár ez nem nagyon megy neked, inkább szánalmas vagy tőle.

-Akartok támogatást vagy sem? Mert, ha igen akkor fogd vissza magad, te kis osztrák! Nem tudod, hogy egy nagy sztárral beszélgetsz most. –Leitgebet már irritálta ez a viselkedés, most már úgy volt vele, hogy akkor sem fogadná el, ha egy másik tag ajánlaná fel készségesen.

-Mindannyian el vagytok magatoktól szállva. Nincs kedvem tovább beszélgetni veled. –ezzel hátat is fordított neki és indult volna el, ha Louis nem húzza vissza a karján keresztül.

-Ne csináld már ezt! –mondta Louis.

-Mégis mit csinálok?

-Hogy nem fogadod el az adományt, mert szerinted nagyképűek vagyunk, pedig ez nem igaz, tesó!

-Nem vagyok a tesód, ne nevezz így! Nem kell tőletek semmi, főleg, ha nem szívből jön. Azt hittem legalább egy kicsi együttérzés van bennetek, de tévedtem.

-Ti is csak álszenteskedésből csináljátok! Na, mentem, nincs időm rád. –ezzel Louis odébb is állt, pár óra múlva Mjöllby mikrofonon keresztül kérte az embereket, hogy üljön mindenki a helyére, mert következik a tortavágás.

-Akkor most következzen a tortavágás és szeretnék mindenki nevében boldog születésnapot kívánni Louisnak, aki egészen pontosan szenteste lesz 23 éves. Isten éltesse sokáig.

Ekkor mindenki megtapsolta, kivéve Leitgeb, sőt ő még morgott is.

-Meg sem érdemli! –Antonini ült mellette, így ő meghallotta.

-Miket motyogsz itt magadban? –kérdezte.

-Az, hogy ez egy felfújt hólyag. Komolyan ezt ünnepeljük? –bosszankodott az osztrák.

-Csak egy irigy kutya vagy, mert neki összejött az élet, te pedig csak egy kis grazi fos gyerek maradtál. –gúnyolódott az olasz.

-Na és te mi van, te átkozott milánói makaróni? Jobb, ha csendben maradsz!

-Rosszabb vagy, mint a Drogba, aki ezzel a szánalmas projectjével akarja magára felhívni a figyelmet, különben a kutya se lenne rá kíváncsi… és te is ugyanolyan vagy! Ja és sajnáltatja magát, hogy miféle megaláztatás éri a bőrszíne miatt, te pedig adod alá a lovat, szánalmasak vagytok. –majd Antonini cinikusan nevetni kezdett, hogy felidegesítse Leitgebet.

-Szerintem mindenki tudja, hogy miket műveltél te a Milanban. –erről Antonini hallani sem akart, a Milan volt a gyenge pontja, egyenesen gyűlölte, mert úgy érezte megalázták őt ott. Próbálta magát visszafogni, hogy nehogy látszódjon, hogy sikerült jól felidegesítenie. Inkább hallgatott. –Te is tudod, hogy igazam van. –folytatta Leitgeb, az olasz ezt már nem hagyta szó nélkül.

-Te is rendesen belerúgtál ám a nevelőegyesületedbe, tehát én a helyedben csöndben maradnék. Nekem volt rá okom, neked meg nem.

-Miről beszélsz? Te beteg vagy! Inkább nem vitatkozom veled! –Antonini már szólalt volna meg, de Leitgeb a képébe öntötte a vörösbort, így mindene olyan lett. Nagyon ideges lett.

-Hogy merészeled, te kibaszott osztrák? Viselkedni sem tudsz, átkozott! –kiabálta, majd elviharzott a mosdó felé.

-Ez meg mi volt? –kérdezte Ranocchia.

-Nem látod? Állandóan beszólogat ez a kis milánói makaróni.

-Te öntötted őt le vörösborral.

Ekkor Nesta is megszólalt, nem bírta már magában tartani.

-És még szokták mondani, hogy az osztrákok milyen kulturáltak, hát látom. –Leitgeb nagyon unta már, hogy Nesta folyton szidja az osztrákokat.

-Ne osztrákozzál itt, te kibaszott római hal!

Ekkor meghallották Louis hangját mikrofonon keresztül.

-Maradjál már a seggeden, te hülye osztrák! Nem bírsz magaddal, így akarod elérni, hogy mindenki rád figyeljen. Tudatom veled, hogy mi vagyunk itt a díszvendégek, te pedig egy senki vagy! Takarodj vissza az alpesi teheneidhez, odavaló vagy, te osztrák paraszt!

-Egyébként Drogbával fontolgatjuk, hogy kiteszünk téged a projectből, mert nem bírjuk már elviselni az osztrákoskodásaidat. –tette hozzá Nesta.

-Jólvan, leszarom, de én most jól elverem ezt a felfújt hólyagot. –ezzel el is hagyta a helyét, Louis felé rohant, az asztalon már ott volt a nagy születésnapi torta. Nos, azt a kezébe vette és Louishoz vágta az egészet. Verekedés alakult ki, Leitgeb került fölénybe, Louist odacsapta nagyon erősen az ajtóhoz, ezért ő a földön kötött ki és rá is vetette volna magát, ha Mjöllby és Alekszandr nem fogják le.

-Viselkedjél! Sikerült nagy botrányt csinálnod! –mondta Mjöllby.

-Nem fogom hagyni, hogy lekezeljenek, ezeknek a lételemük, hogy az osztrákokat szidják Nestával az élen!

-Na és? Szard le! És most kérlek, menj ki, majd később visszajöhetsz!

Kénytelen volt kimenni, Louist meg körülállták, mert érdekelte őket, hogy jól van-e és érdeklődtek az állapotáról.

-Feljelentem ezt az átkozott osztrákot. –nyögte Louis.

-Valaki taníthatna neki jó modort. –jegyezte meg Eleanor, a többség egyetértett vele, Drogba viszont máshogyan gondolta és fel is vállalta a véleményét a többiekkel szemben.

-Én úgy gondolom, hogy jogosan viselkedett így, mert pontosan tudom, milyen az, ha valakit a származása miatt gúnyolnak ki, vagy rekesztenek ki. Egyesek folyton szidják itt az osztrákokat, pedig el kéne fogadni egymás származását. –ekkor mindenki felnevetett.

-Neked már az agyadra ment a rasszizmus, a kedves szőke hajú barátodat meg nem érte ilyen, gondolkodj el egy kicsit rajta.

-De nem kéne a nemzetiségével szidni, ez undorító!

-Na, megszólalt a majom. –mondta gúnyosan Eleanor, Drogba meg teljesen magára vette, valóban az agyára ment már a rasszizmus és mindenkiről azt feltételezte.

-Mi az, hogy én majom vagyok? –kiabálta.

-Maradj inkább csöndben, itt a fehér emberek jutnak előbb szóhoz. –neki meg ez volt a gyenge pontja, csak azért nem ment neki, mert Eleanor lány. Próbálta visszafogni magát és inkább ő is elhagyta a termet. Mikor kiment, látta Leitgebet a lépcsőn ülni, a fejét lehajtotta. Odaült mellé.

-Gyűlölöm a rasszizmust! –szólalt meg hirtelen.

-Mindent elbasztam. Adományt sem fogtok kapni miattam. –panaszkodott Leitgeb.

-Szard le ezeket a hólyagokat, szerintem jól cselekedtél, én is ezt tettem volna.

-Teljesen lejárattam a nyelves klubot, meg persze magamat is, de annyira felidegesített egyszerre három ember is.

-Ne emészd magad, ennek így kellett történnie, legközelebb megtanulják, hogy téged ne sértegessenek.

Eltelt körülbelül fél óra, Mjöllby visszahívta Leitgebet a terembe, hogy ne legyen kirekesztve és azt akarta, hogy jól érezze magát. Bár haragudott rá, mert a nyelves klub jó híre valamennyire elszállt és lehet, az adománytól is elesnek, tehát mindenképp meg kell majd büntetni, vagy kitiltja végleg, vagy csak bizonyos időre.

-Holnap mindenképp elbeszélgetünk erről. –mondta neki határozottan a svéd, aztán az útjára engedte, nem tartotta fel.

-Most szépen megcsináltad a műsort. –fordult felé Nesta.

-Tudom, hogy hibáztam, de ez van. Sajnálom. –ezzel el is intézte, tudta, hogy visszafordíthatatlan, de közben kegyetlen szarul érezte magát.

-Mi az, hogy ez van? Ennyivel el van szerinted intézve? Mindenkitől bocsánatot kell majd kérned!

-Jólvan, úgysem tudom visszacsinálni. És hagyjál békén, te is benne voltál ebben.

-Engem ne keverj bele, közöm sem volt az egészhez. –háborodott fel Nesta.

-Úgy értem, hogy Antonini és a kis popsztár mellett te voltál az egyik, aki felhúzta az agyamat nagyon. És tényleg sajnálom. –jobbnak látta, ha lelép, elhatározta, hogy elhagyja a nyelves klubot és hazamegy Ausztriába.

Másnap bement a nyelves klubba és mielőtt Mjöllby kiszabhatta volna rá a büntetést, kijelentette, hogy elmegy.

-Nem kell elmenned! Ne menj el, kérlek! –kérte a svéd, de az osztrák hajthatatlan volt, ő menni akart, innentől kezdve meg már nem tarthatta itt. Elköszöntek egymástól, majd indult is, a tagoktól nem búcsúzott el. 

Olvadozzatok!!!

Hoztam két új képet, vagyis annyira nem újak, de biztos vagyok benne, hogy mindkettő idén készült. 

Sajnos csak ilyen minőségben volt és a feje se látszik, de a lényeg ott van. Amint látjátok, itt is igyekszik felhúzni és ki tudja meddig húzta fel, mert a képen nagy sajnálatunkra csak ennyi látszik. De azért egy pici hasvillanásban lehet részünk. Aztán meg ki tudja, később teljesen felhúzta, hogy látszott a köldöke is. Fantáziátokra van bízva.

Itt leginkább a többség az alsójára figyel fel, de érdemes megemlíteni a kezét is, ahol elhelyezkedik, s az pedig a póló alatt van. Simán meglehetett az, hogy felhúzta a derekánál a pólót, és ugye akkor elől is felhúzódott és lehetséges, hogy látszott a köldöke. 

Most sajnos csak ennyivel tudtam szolgálni, de remélem hamarosan előkerülnek újabb hasvillantós képek, ha lehet, akkor frissek is legyenek.